Napi evangélium 2007. május 6. – Húsvét 5. vasárnapja Abban az időben: Amikor az áruló Júdás kiment a teremből, Jézus beszélni kezdett: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha Isten megdicsőül benne, Isten is megdicsőíti őt saját magában, sőt hamarosan megdicsőíti. Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.” Jn 13,31-33a 34-35 Elmélkedés: Egy kislány, aki az édesanyjára vár Az elmúlt napokban megakadt a szemem egy főként kelet-európai országok számára adományokat gyűjtő német segélyszervezet plakátján. A plakáton egy láthatóan nagyon szegény berendezésű szoba közepén, a kopott szőnyegen egy szegényes ruhákba öltöztetett mezítlábas kislány ül, aki néhány üveggolyóval és kártyalappal játszik. A háttérben egy bekapcsolt televízió, amire nem figyel senki, ledőlt vakolatú fal és egy nyitott ajtó. A plakát szövegéből csak ennyi derül ki: „A kislány az édesanyjára vár. – A születése óta.” Kíváncsi lettem, hogy ki lehet ő, miért vár édesanyjára a születése óta, s a segélyszervezet kis füzetében azonnal el is olvastam történetét. A kislányt Virágnak hívják, 3 éves, Romániában él. Őt és két testvérét egyedül neveli az édesapjuk, mert az anya, akiből úgy látszik hiányzott az igazi édesanyai és hitvesi szeretet gyermekei és férje iránt, pár héttel Virág születése után elhagyta családját és egy szebb élet reményében Olaszországba ment. Az anya azóta semmi hírt nem ad magáról, s már nincs sok remény arra, hogy valaha visszatér hazájába és családjához. A család, köztük a legkisebb gyermek, Virág évek óta várja az anyát, de valószínűleg hiába várja örökké. Nem ünneprontásnak szántam a mai Anyák Napjára ezt a kis történetet, amely valóban nagyon elszomorító, de talán segít minket, hogy értékeljük édesanyánk szeretetét. Amikor ma, május első vasárnapján az édesanyákat ünnepeljük, első gondolatunk mindenképpen az legyen, hogy hálát adunk Istennek édesanyánkért, aki életet adott nekünk, s nem hagyott magunkra minket, hanem gondoskodó szeretettel felnevelt. Édesanyánk iránti hálánkat azonban ne csupán Istennek fejezzük ki, hanem neki személyesen is mondjunk köszönetet. Anyai szeme állandóan figyelt ránk, anyai keze mindig védelmezett és simogatott minket, anyai szíve jól ismeri minden bánatunkat és boldogságunkat. Amikor ma egy jó szóval, egy virágcsokorral vagy más ajándékkal kedveskedünk édesanyánknak, akkor ezt ne azért tegyük mert ez így szokás vagy mert ez egy szép ünnep, hanem azért, mert anyánk szeret minket, mi értékeljük és szeretnénk viszonozni ezt a szeretetet. A mai evangéliumban a következőket mondja Jézus: „Úgy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket!”, majd hozzáteszi, hogy a világban az emberek arról fogják majd megtudni, hogy keresztények, azaz Jézus tanítványai vagyunk, hogy szeretjük egymást. A legnagyobb tisztelet és szeretet természetesen elsősorban Istent illeti. Ezután következik az emberek iránti szeretet, amelynek a mértéke Jézus tökéletes szeretete. De hol kezdődik ez a szeretet? Kiket kell először is szeretnünk embertársaink közül? Nagyon szép, ha együttérzés ébred bennünk a világ másik felén élő bajbajutott emberek iránt, akiket valamilyen természeti csapás sújtott, de ez sosem helyettesítheti azt, hogy a családunkat és a környezetünkben élőket szeressük. Ezért tehát a feleségek szeressék először is a férjüket és a férjek a házastársukat! Az édesanyák szeressék gyermekeiket, a gyermekek pedig a szüleiket! Itt kezdődik a szeretet, nem kell ennél messzebbre mennünk! Ha ezt megtettük, akkor utána már fordulhatunk más emberek felé is, de mindenképpen ez legyen az első! A ma ünnepelt édesanyákat arra kérem, hogy forduljanak mindig Jézus édesanyja, Mária felé, akiben igazi példaképre találhatnak anyai hivatásuk teljesítése során. Mária egészen a gyermekéért, a fiáért, Jézusért élt. A názáreti leány örömmel fogadta gyermekét, szeretettel nevelte fel, elkísérte szenvedésének útján, s vele volt halálakor is a Golgotán. Mária mindannyiunknak, minden anyának és gyermeknek, de minden árvának is az égi édesanyja. Mai elmélkedésünket egy verssel fejezzük be, amely szóljon most minden édesanyának: Dsida Jenő: Óda az édesanyámhoz Dicsértessél ma Te is itt a földön, mert esküszöm, hogy nagyon nagy a Lelked s a földi szívek földig borulását Te mindenkinél inkább megérdemled. Nézem, látom a teltzsákú sok évet és érzem: nekem már semmit se hagy, de büszke leszek mindéltemig arra, hogy Te vagy nekem az, aki Te vagy. Te vagy az, aki mindenkinek ad, a szenvedőknek virrasztást, vizet, Te vagy, akinek mindenki adósa, s akinek jóval senki sem fizet. ... Hadd legyek hát én az igazi zengő, kis régi gyermek rombadőlt tanyán és harsogjam el hozsannás hitemmel Dicsértessél, dicsértessél, Anyám! (Horváth István Sándor) Imádság: Ó, emberek és népek Anyja! Te ismered minden szenvedésünket és reménységünket. Anyaként érzed minden vívódásunkat jó és rossz, fény és sötétség között, mely megrengeti a világot. Fogadd el kiáltásunkat, mely a Szentlélek által egyenesen szívedig ér, és szeretettel öleld magadhoz az egyéneket és népeket, akik leginkább vágyakoznak ölelésedre azokkal az egyénekkel és népekkel együtt, akikre különösképpen vigyázol. Túláradó szeretettel bízzuk rád őket, ó, Anyánk! Bár mindenkihez elérkeznék a béke és szabadság ideje, az igazság, igazságosság és remény ideje! II. János Pál pápa