Szentek Árpád-házi Szent István király (967/969/975 - 1038) Szent István király a magyar szentek sorában az első helyen áll. Apostoli szent királyunk teremtette meg Magyarországot mint szuverén, független államot, s ő vezette be a magyarságot a keresztény népek közösségébe, kijelölve országának helyét és útját is a keresztény Európában. Vajk néven látta meg a napvilágot, Géza nagyfejedelem egyetlen fiaként. Legfiatalabb éveit még pogányságban töltötte, de 973-ban, mások szerint 974-ben, apja megkereszteltette fiát, aki a keresztségben az István nevet kapta az első keresztény vértanú után. A hagyomány szerint Szent Adalbert keresztelte és bérmálta az ifjú Vajkot, tanítója is ő volt, s ő közvetített az István és Gizella bajor hercegnő között 995-ben létrejövő házasságban is. Apja Istvánt jelölte ki utódjául, de a nagyfejedelem halála után meg kellett küzdenie idősebb rokonával, Koppánnyal a főhatalomért. 1000-ben II. Szilveszter pápától koronát és áldást kért. Az államszervezet létrehozása után nagy erővel látott hozzá a térítés munkájához. A tíz egyházmegye létrehozásán kívül apátságokat emelt az ország nyugati részén. Nevéhez fűződik több bencés apátság megalapítása is. Bár István Rómához igazodott, minden vallási kérdésben nagyfokú türelemmel viseltetett a görög rítus iránt is - a bazilita monostorok zavartalanul működhettek uralkodása alatt. 1018 körül megnyitotta az utat a jeruzsálemi zarándokok előtt, Jeruzsálemben bencés kolostort, Rómában zarándokházat, Bizáncban templomot építetett a magyar zarándokoknak. Élete végére mind a két trónörököst, Ottót és Szent Imrét elvesztette, így nőági rokonát, Orseolo Pétert tette meg utódjának. Szent István király tisztában volt felelősségével és annak jelentőségével, hogy hatalmát Istentől kapta. Ennek jele volt, hogy évente egyszer a templomban letette az uralkodói hatalmát, mintegy visszaadva azt Istennek. 1038-ban halt meg Szűz Mária mennybemenetelének napján, miután halálos ágyán felajánlotta az országot a Szentséges Szűznek. Testét a székesfehérvári koronázási bazilikában helyezték el. Kultusza már I. András alatt nagy volt, I. László király avatatta szentté 1083-ban, fiával Imrével, Gellért püspökkel, valamint Zoerard-András és Benedek remetékkel együtt. 1686-ban Buda visszafoglalásakor az egész Egyházra kiterjesztették ünneplését. A világegyház augusztus 16-án ünnepli, a magyar egyház augusztus 20-án mint Magyarország fővédőszentjét, amihez a Szent Jobb ereklye tisztelete is kapcsolódik. Ünnepe: augusztus 20.