2007. április 22. - Húsvét 3. vasárnapja Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kávából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik tanítvány. Simon Péter így szólt hozzájuk: "Megyek halászni." "Mi is veled megyünk" - felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De azon az éjszakán nem fogtak semmit. Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. A tanítványok azonban nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" "Nincs" - felelték. Erre azt mondta nekik: "Vessétek ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok." Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: "Az Úr az!" Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét - mert neki volt vetkőzve -, és beugrott a vízbe. A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire. Amikor partot értek, izzó parazsat láttak, s rajta halat, mellette meg kenyeret. Jézus szólt nekik: "Hozzatok a halból, amit most fogtatok." Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. Jézus hívta őket: "Gyertek, egyetek!" A tanítványok közül senki sem merte megkérdezni: "Ki vagy?" - hiszen tudták, hogy az Úr az. Jézus fogta a kenyeret, és adott nekik, ugyanígy halból is. Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik. Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: "Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Péter így szólt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek." Erre Jézus azt mondta neki: "Legeltesd bárányaimat!" Aztán újra megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz te engem?" Ő azt felelte: "Igen, Uram, tudod, hogy szeretlek!" Erre azt mondta neki: "Legeltesd juhaimat!" Majd harmadszor is megkérdezte tőle: "Simon, János fia, szeretsz engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: "Szeretsz engem?", és ezt válaszolta: "Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek!" Jézus pedig ismét ezt mondta: "Legeltesd juhaimat! Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted magad, és oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel, kiterjeszted karjaidat. Más fog felövezni téged, és oda visz, ahova nem akarod." Azt jelezte e szavakkal, hogy (Péter) milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. Azután hozzátette: "Kövess engem!" Jn 21,1-19 Elmélkedés: És mindez csak a kezdet! Egy ismerősöm mesélte el, hogy pár évvel ezelőtt, még kispap korában ő is részt vett Rómában a minden évben megrendezésre kerülő városi maratoni-futáson. 42 km, több mint 10 ezer résztvevő, a jobbaknak kb. 2 óra futás, a lassabbaknak akár a háromszorosa. Hónapokkal korábban ő is rendszeresen edzett, készült a hatalmas feladatra, de csak a verseny napján találkozott először a teljes távval. Az első kilométereket, amikor még sokan együtt voltak, egészen jól bírta, aztán amikor már többen előbbre jártak, mások pedig lemaradtak és neki egyedül, a saját tempójában kellett futnia, lassan egyre jobban elfáradt. Bár egyre inkább közeledett a célhoz, annak elérését mégis egyre távolabbinak érezte. A 25 km-es táblát elhagyva hirtelen teljesen kimerült és úgy érezte, hogy egyetlen lépést sem tud tovább tenni. Szomorúan nézte a mellette továbbfutókat, miközben arra gondolt, hogy kudarcot vallott, hiábavaló volt a próbálkozása. Nagyon erőltetve próbált még tovább menni, s amikor már-már azt érezte, hogy az ő számára mindennek vége, pár méter után megáll és feladja a versenyt, az út mellett a fák árnyékában megpillantott egy kőkeresztet. Ebben a pillanatban azt érezte, mintha villámcsapás érné, s mintha a kereszten függő Krisztus bátorítaná: "Én sem adtam fel a keresztúton, hanem az emberek iránti szeretet erőt adott, hogy végigvigyem a keresztem. Fuss tovább!" Ez a váratlan élmény, ez a váratlan találkozás új erőt adott neki. Szinte úgy kezdett újra futni, mintha csak most indult volna, és sikeresen teljesítette a 42 km-es távolságot. A történetet azért mondtam el, mert sokszor vagyunk úgy az életben, hogy elfáradunk, kimerülünk, eredménytelennek tartjuk munkánkat vagy céltalannak látjuk életünket. És akkor hirtelen egy élmény megváltoztat mindent, új erőre kapunk, mintha újrakezdődne életünk. Mi is átéltünk már hasonlót, ahogyan az apostolok is, akikről a mai evangéliumban hallottunk, s akik Jézus kereszthalála után csalódottan visszatérnek megszokott életformájukhoz. Az apostolok ott szeretnék folytatni munkájukat és mindennapi életüket, ahol meghívásuk előtt abbahagyták. Péter és a többiek újra halászni kezdenek, mint régen, amikor még nem ismerték Jézust. Visszatérnek korábbi életükhöz, mert úgy gondolják, hogy Jézus halálával a három esztendeig tartó tanítványi élet véget ért. Csalódottságukat és elkeseredettségüket csak fokozza, hogy saját mesterségükben sem érnek el sikert, hiszen egyetlen halat sem tudnak fogni. És ekkor a feltámadt Jézussal való találkozás megváltoztatja életüket, felismerik új hivatásukat. A csodálatos halfogáskor megértik, hogy Jézus nem csupán pár évre változtatta meg életüket, hanem örökre. Meghívásuk azt jelenti, hogy ezentúl az emberhalászat nemes munkája lesz a hivatásuk, amelyet Mesterük bíz rájuk. Ez a találkozás egy új kezdetet jelent számukra. A történetben Jézus az apostoloknak megtanítja, hogy többé már nem régi foglalkozásukat kell folytatniuk, hanem az emberhalászat új feladatát kell végezniük. Érdemes odafigyelnünk Jézus módszerére! Nem erőszakosan, hanem nagyon tapintatosan, igazi pedagógiai érzékkel vezeti el az apostolokat hivatásuk felismerésére, miközben rávilágít arra is, hogy a fáradságos munka Ővele válik eredményessé. A parton állva először ennivalót kér az éppen halászó apostoloktól, akik nem tudnak semmit sem adni neki, s üres kezüket széttárva kénytelenek belátni, hogy fáradozásuk teljesen eredménytelen volt. Jézus ekkor újra kiküldi őket a tengerre. Most már az ő kérésére kezdenek dolgozni, s engedelmességüknek köszönhetően azonnal rengeteg halat fognak, ami egyértelműen azt jelzi számunkra, hogy az Úr áldásával végzett munkának bőséges a gyümölcse. A történet azért is fontos, mert kiderül belőle, hogy az apostolok számára új hivatásuk, az emberhalászat faladatának alapja a Jézussal való szeretetkapcsolat. Péter apostolnak a Jézussal folytatott párbeszéd során háromszor is meg kell ismételnie szóban, hogy szereti az Urat, de a többi apostolnak is életük folyamán újra és újra tanúságot kell tenniük Jézus iránti szeretetükről. A Feltámadottal való találkozás megerősíti őket ebben a szeretetben, új hit és új remény ébred bennük. Új erőre gyulladnak Jézus szeretetétől, majd pedig Pünkösdkor megkapják a Szentlélek ajándékát is, hogy erős lélekkel tudják végezni az evangélium hirdetését és az emberhalászatot. A húsvét ünnepének elmúltával, amikor mi is lassan visszarázódnánk megszokott életünk kerékvágásába, a Jézussal való találkozás új feladatunk felismerésére ösztönöz minket. Az üres sír melletti találkozás Mária Magdolna és a többi asszony számára, az emmauszi kenyértörés a két tanítvány számára, a csodálatos halfogás pedig az apostolok számára jelentett új kezdetet. A mai vasárnapon velünk találkozik Jézus. Minket kérdez meg, hogy szeretjük-e Őt? Nekünk mondja, hogy vessünk ki hálónkat és legyünk emberhalászok! Mindez csak a kezdet! Jézussal új élet kezdődik számunkra. Induljunk Ővele tovább! Ő erőt ad nekem ahhoz, hogy "végigfussam pályámat, és teljesítsem a feladatot, amelyet rám bízott, hogy tanúságot tegyek az evangéliumról" (ApCsel 20,24). (Horváth István Sándor) Imádság: Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és kicsinységem tudatában hálát adok neked, s egész lelkemmel kérlek, rendkívüli jóságodban fogadd jóakarattal könyörgésemet: hatalmaddal űzd el az ellenséget tetteimtől és cselekedeteimtől, erősíts engem a hitben, kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem boldogságod birtoklására! Vezess el engem arra, hogy Téged mindenkinél és mindennél jobban szeresselek! ________________________________ Aktuális: Kedves listatagok! A hét végén vagy a jövő hét elején átlépjük a 8000-es számot a tagok tekintetében. A nyolcezredik feliratkozónak, illetve annak a mostani listatagnak, aki őneki ajánlja a listára való feliratkozást most is felajánlok egy-egy A világ legszebb imái című könyvet. Köszönöm, hogy fontosnak tartjátok az e-mailes e-vangélium terjesztését, s kérem, hogy a jövőben is ajánljátok barátaitoknak. Köszönettel: István atya _______________________________________________ Evangelium minden nap http://www.katolikus.hu/szombathely/szombathely-ev.html Evangelium@communio.hu http://www.communio.hu/cgi-bin/mailman/listinfo/evangelium